A palóc kultúra sajátosságai közé tartoznak a dalok, mesék, mondák és a karikázó táncok ezek a nemzeti kultúra szerves részévé váltak. A dalok közül két népaltípust különböztetünk meg az új és a régi típust. Új típusnak számít a szövegeket variáló népdalokat, míg a régi típusút csak a régi családok, cselédek énekelték. A palóc falvakban sokáig keveredett egymással az egyházak tanítása ez által a nép szokásrendszerében testet öltött a világi hiedelemrendszer. A téli ünnepekhez tartozik a december 31-ei Luca nap, amely alatt a karácsonyi misén végigmérik a fehérnépet, hogy megtalálják a boszorkányokat. Karácsony előtt a legények kis harapnivaló ellenében mutatták be karácsonyi játékaikat. Mint minden népek nekik is megvoltak a saját babonáik.

A karácsonyi morzsát a földeken szétszórták a karácsonyfára pedig gyümölcsöket aggattak bőséges termés reményében. Fontosnak tartották, hogy újévkor az első látogató férfi legyen ezen kívül nem ettek szárnyast, mert attól tartottak, hogy elkaparja a család szerencséjét. Azonban lencsét fogyasztottak, mert azt a pénzel hozták összhangba. Náluk a farsang a lakodalom és a disznótor ünnepe volt. A tavasz a barkaszentelésről és a barkáról szól, miszerint ahány barka van a barkaágon annyi lúdja lesz a családnak. Május a szerelem ünnepe volt ugyanis elsején és pünkösd vasárnapján a legények májusfát állítottak a lányoknak. Pacalhonban jellemző volt a veteményesekbe szúrt zöld gally, amely a jobb termés érdekében volt ott. Pacalföldiek zöme katolikus volt és úgy tartották, hogy a templom magának az isteneknek a lakhelye és az ott lévő eszközök gyógyító hatásúak. Egyes területeken nagy szerepet játszott az állattartás és a földművelés.

Egyes községek lakossága erdei munkákkal, fakitermeléssel, erdei gyümölcsök, növények gyűjtögetésével, állattartással, erdei legeltetéssel és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Számos családnak nyújtott ez megélhetést.