A palóc házakban több táji, etnikai jellemző megtalálható, ezek a házak nagy rokonságot mutatnak a szláv népcsoport házaival. A 19. század második harmadától elterjedtek a kőoszlopos tornácok és a kürtővel, füstelvezető szerkezettel rendelkező kemencék, majd ezeket felváltották a búbos kemencék.

A parasztházak jellemzően lakószobából, pitvarból és kamrából álltak. A ház első részét idővel tiszta szobává alakították, ahol a vendégeket szállásolták. Az akkori komora, komra átalakult második szobává. Ez volt a palócok legfőbb tartózkodási helye. Itt étkeztek, pihentek és aludtak.

A bútorok közül a legjellemzőbbek, az ülő- és tároló alkalmatosságok. Ilyen volt a lóca és vízesszék. Jellegzetesek voltak még a rózsás, tornyos ágyak, faragott szekrények, festett ládák. A szobák falán megtalálhatóak az ún. cifratányérok.

Az udvar legjelentősebb építménye a csűr és a pajta volt.