Mint minden népcsoport életében így a palóc népében is szerepet játszott az öltözködés, amely megmutatta a viselője korát, társadalmi helyzetét és persze nemét is. 1850-es években az általános öltözet a férfiaknál a posztóból készült szűr, báránybőrből előállított kucsma, valamint rövid derekú keresztöltéssel kivarrt vászon ing, amihez hosszú szűk gatya társult bocskorral. A módosabb gazdák ruhatárába a suba is megtalálható volt. 1890-es évekre ezeket felváltotta a bricsosznadrág és a városias formájú ing ez által a korábbi viseletek teljesen eltűntek.

A női ruházkodás a rövidszoknyás viselethez volt sorolható. Ruháikat kendervászonból készítették. Hétköznapokon pendelyt, kötényt, fél inget és fölé nyakbavaló kendőt kötöttek amelyet klott, kasmír, élénk színű, rojtos szélű selyem képezte. Hajukat koruknak megfelelően kötötték fel, és díszítették. Amíg lány korban a főkötőket gyönggyel, csipkével, szalaggal, és hímzéssel ékesítették, addig az idősebbeknél a selyemkendő ezekben hiányt szenvedett. Így az élénk színek is egyre tompábbak lettek. 40-50 éves korban már csak egyszerű hátrakötő volt. Ez a különbség az alsószoknya számában is megmutatkozott. Egy nagyobb lány 12-15 alsó szoknyát vett föl, de ahogy idősödött ez a szám is fogyásnak indult. Azonban ezeket nem lehet általánosítani, mivel ahány nemzettség annyi féle szokás létezik. Így, palóc földön belül is számos viseleti csoport fordul elő. Habár mindegyik alapja hasonló volt, felfedezhető benne a változatosság, különbség is.

A nőknél megmutatkozott haj viseletükben, szoknyájuk számában és díszében, kendőik megkötési módjában.

Férfiaknál kevesebb eltérés mutatkozik meg. A bujáki viselet a legszembetűnőbb, jellegzetessége a kurta szoknya, ami valamivel térd fölé ért. Ezekből valamikor 10-15-öt is felvettek. Ingükre fehér, lyukas hímzéses, erősen keményített vállkendőt borítottak. Nyakukat többszörös gyöngysor fedte.