Egy 526m magas bazaltcsúcson emelkedik Kárpád-medence egyik leglátványosabb ágyútornyos várának romjai. Ez a Somoskői vár. Érdekesség: az alatta fekvő falu Magyarországhoz tartozik, azonban a várudvarban van egy jelzés, miszerint a vár már Szlovákia területéhez tartozik.

Az 1970-80-as években álltak neki a vár falait helyreállítani (nem épp szakszerű módon). A felújítás során a nyugati ágyútorony tetőt kapott és részben visszaépítették, az egykori födémeket a déli ágyútoronyban is. A munkálkodások azonban sajnos félbeszakadtak így nem minden fal lett felújítva, és a felújítottak is kezdenek megint romokká lenni. Jelenleg tervezik a  műemlékvédelmi munkát folytatni.

A várat a Kacsics nemzetség Illés ágából származó Illés fia, Péter emeltette 1246 és 1268 között. 1310 körül a várat átadták Csák Máténak, kinek halála után (1321) a király kezébe került a kőépítmény. Ezek utána Szécsényi Tamás adományként kapta meg, akinek utódai uralták a család kihaltáig (1460). Ezt követően az Országh- és Losonczy család kezébe került a vár.

Nagyon sokáig végvár volt, ami csak 1676-ban esett el. A 15 éves háború elején 1593-ban foglalták vissza. A 17. században Bocskai, Bethlen és Thököly is elfoglalta, majd II. Rákóczi Ferenc kurucainak is megnyitotta kapuját. 1711 után még egy darabig használható volt az építmény. Karbantartás miatt azonban a 18. századra romba dőlt a „monstrum”.

A vár maga 1 várudvarból, 2-4 ágyútoronyból és 5 elővédműből áll. Körülbelül 25x25 m es kiterjedésű (régészeti adatok és a maradványok monografikus feldolgozása alapján), szabálytalan négyszögletű alappal. A bejárata az Észak- Keleti oldalon található, és egy lakóépület van az Északi oldalon. Sajnos az, hogy a Keleti oldal mikor épült ki, illetve a falak nagy része hogyan keletkezett, nem tudni semmit.

A körülötte lévő lakóépületek nagyrészt reneszánsz stílusban épültek. Losonczy István nevéhez fűződő építkezések emlékére egy, a vár alatt megtalálható, ún. Petőfi-kunyhóban elhelyezett címeres kőfaragványt húztak fel. Nem egy kazamata (börtön) található a vár körül. A legnagyobb méretű a Nyugati, kerek ágyútorony négy, nagyrészt lőrésekkel áttört szintre taglódik. Az Észak- Keleti ágyútorony magába foglalta az erősség bejáratát is.

Nógrád… a szó több nyelvre le van fordítva, de mindegyiken ugyanazt jelenti. Egy vármegye, mely ma Magyarországhoz, anno felvidéki területéhez tartozik. Maga a felvidéki terület ma már Szlovákia és Magyarország között van felosztva. A vármegye nagyrészt hegyek és völgyek között terül el. Hegysége a Kárpátok északi csoportjainak előhegysége. A Duna, az Ipoly és a Zagyva folyók folynak vonulataik között.

Nógrádot majdnem minden oldalról más-más vármegyék védik. Vármegyéinket első királyunk, Szent István hozta létre, melyek egészen 1918-ig (az első vh. végégig) fennmaradtak. Ezután Nógrád északi része Csehszlovákiához tartozott, déli része pedig megmaradt magyar területnek, és a mellette lévő Hont vármegyével egybevonva, megalakult Nógrád-Hont vármegye. 1996-tól a szlovákiai rész besztercebányai régióhoz tartozik.

Ezen a területen Árpád vezetésével a Gyarmat, a Jenő, a Keszi és a Tarján nemzetségek telepedtek le. Fontos a só kereskedelem, mivel az akkoriban alakult ki, és ennek megőrzése által erősítették a korábbi földvárat, Nógrádot.

Ismereteink alapján a Kacsicsok éltek itt a legkorábban, későbbiekben a Záh, a Szolnok, a Rátót, a Zsadány, a Csák és még néhány nemzetségek tudhatta magáénak a területet.

A legnagyobb hatás akkor érte Nógrádot, mikor a törökök elfoglalták Budát. Sötét éveknek nevezik a korszakot mely akkor beköszöntött, mivel a törökök és az osztrákok is támadták az országot, ezek mellett pedig a nemesek is rabolták egymás családjait.

A török előnyomulás hatására sorra estek el a magyar vármegyék, és neki álltak kialakítani az új hatalmi rendszert. Tulajdonképpen 1575 és 1593 között az egész vármegye a török fennhatóság alá került.  

A 15 éves háború majd a második török hódoltság nagyon mozgalmassá tette ezt az időszakot. Szerencsére, 1685. augusztus 19.-én Nógrád vára felszabadult, és ezzel az ország e részén megszűnt a török uralom.

3. nap. Mit is mondhatnék..Túráztunk,de előtte még jól kiütöttek pár embert rugbyben :D pl. Elődöt,aki egy kecses mozdulattal elszállt,mint a győzelmi zászló :DD (nem nevettem,tényleg) Vivi pedig felvette a harcot rózsaszín malacka szerkójában,majd a sárban hempergőzve biztosította magának ezt a titulust. :D  Ezt megelőzően még egy sorversenyen is túlestünk, amiben nem faj szerint csoportosítottak,szóval a pókmalacok kicsit szétszóródtak.. 3an közülünk,Vivi,Petra és én csúfos vereséget szenvedtünk,de kötélhúzásban esélyük sem volt a többieknek.. :D Ezek után torna videót is kellett volna csinálnia a csapatoknak, de ez valahogy elmaradt,helyette megkíséreltük a röplabdának nevezett egyszerű labdajátékot,ami végül csak azt eredményezte, hogy malacka a patakban kötött ki. :D

Ezután a csodás délelőtti felfrissülés után elindultunk a várva várt vártúrára,vagy inkább váltúlála? Ma viszonylag hamar felértünk,és nem is volt elviselhetetlen a dőlésszög,bár úgy fújt a szél, hogy a hajunk nem csak lobogott,de hajlakk nélkül is égnek állt és megfagytunk,plusz megint sikerült közelebbről megszemlélni a talajszemcséket,malackának és nekem is,de legalább nem annyiszor mint tegnap.. :D 

Meg megnéztünk egy naaaagy mohás sziklát ,aminek boszorkánykő volt a neve,de én nem másztam fel rá,minek másszak egy nagy kőre? :O

Hazafelé esett 3 szem jég is... Mellesleg olyan sötét volt a felhő mintha a szénbányából jött volna. :) Mire végre hazaértünk az eső itt még mindig esett,de ahogy megjöttünk elállt. (Varga tanár úr biztos csúnyán nézett az égre.. :DD) 

Láttunk Bambit is közben. :) 

Azóta volt vacsi is,rakott krumpli,amiből galád módon kiettem az összes tojást és kolbit,de a krumplit nem. (HAHA)

Ezután pedig jött a hab a tortán,vagyis a csínytevések,a bakancsoknak lába kélt,a fogkrémet pedig ezentúl a kilincsről kell nyalni.. 

Egyébként mindenem fáj,még az eszem tokja is nyikorog.. :D

Frodo,és a hobbitkák :3

Reggel 7:00-kor csodálatos napkeltére, madárcsicsergésre kelve nem tudtuk mire vállalkoztunk. :D

Reggelink után csodálatos kalandunk második napja Salgótarján egyik bányájába vezetett, pontosítva a József Lejtős Aknába.

Megismertük UGYEBÁR a bányászok életét és munkahelyi körülményeiket UGYEBÁR. (Sajnos az ugyebar poent csak az ottlevok ertik) UGYEBÁR fontos tudni, hogy a mai napig él olyan személy aki ebben a bányában dolgozott (ráadásul Salgótarjánban). 

Egy 168 lépcsőfokos lábedzés után gyönyörű kilátásnak voltunk tanúi és csak ezek után kezdődött az igazi kihívás.

„Vágtánk” tűzön vízen át (erdőn mezőn keresztül :D) vezetett minket a Karancs-kilátóba amely (ha jól számoltunk, bár ezt kételljük)  kb. 700m magasan volt. Igen… mi mindezt megmásztuk… :D. Közben ismét meg volt alapozva a hangulatunk.

A hegyről annyit kell tudni, hogy az arcra esés garantált, és a nevetés elengedhetetlen. :D

Minden egyes fordulónál reménykedtünk, hogy az biza az utolsó, de sajnos rengetegszer kellett csalódjunk. 

Kalandunk Keleti-pályaudvarban kezdődött kora reggeli órákban...Érkezésünk viszont annál bombasztikusabb volt :D 

Ezek után egy nagyon hosszú túra várt ránk, amire egyáltalán nem számítottunk mellesleg..:D Utunk erdőben, és alagúton át vezetett a gyönyörű somoskői várba.

Az úton sem unatkoztunk mivel kis társaságunk megalapozta a hangulatot. Csapatunkat egy igen hiperaktív és virgonc jószág kísérte (sajnos a nevét és nemét nem tudjuk meghatározni :D)
A videó itt található: https://www.youtube.com/watch?v=40Q14hPaA64

A vár kertjében emlékműveket és csodálatos építményeket láthattunk, melyek történetét kedves Tanárnőnk is elmesélte. Maga a vár meglátogatása felülmúlhatatlan élményt nyújtott, de a kilátás az….eszméletlen volt :D

Várlátogatásunk itt véget ért, és egy röpke 1 órás séta haza tökéletes lezárása volt ennek a hosszú, de eseménydús napnak.